Emlékezzünk, hogy emlékeztessü - Kassai Kormányprogram,Vadkerty Katalin,Csehszlovák Köztársaság,Klement Gottwald,Cseh Kommunista Párt,Kassai Kormányprogram&#8220,Szlovák Nemzeti Tanács,Gyöngyösi János,Vladimir Clementis,Belügyi Megbízotti Hivatal,Csehszlovák Köztársaságban,Érsekújvárra Békéscsabáról,Reszlovakizációs Bizottság,Szlovák Liga,Járási Reszlovakizációs Bizottságok,Telepítési Hivatalok,Krieck György,Szlovák Kommunista Párt Központi Bizottság,Csehszlovák Szocialista Köztársaság,Ladislav Kočiš,Nové Zámky,Európai Unió,Vörösmarty Mihály,Koller Gyula,Strba Sándor, - zgfumag Blogja

Továbbiak »

Belépés

			zgfumag.blog.xfree.hu
Ha azért nézel , mert ez a munkád, jó munkát kívánok! GYÁVA NÉPNEK NINCS HAZÁJA! Minden nemzetnek olyan kormánya van aminöt érdemel. Ha valami...			Zámbori Gusztáv 1957.12.05 Offline

Linktáram, Blogom

Blogom,

Képtáram,

Videótáram,

Ismerőseim, Fecsegj

Fecsegj

Emlékezzünk, hogy emlékeztessü

2007-09-22 19:18:07, szombat

	Emlékezzünk, hogy emlékeztessünk! Írta: www.arpadvonal.hu 2007. szeptember 06. csütörtök 09:58 Hatvan év elteltével is megrázó és fájó szavakba foglalni a testvéreket, rokonokat, szomszédokat szinte örökre egymástól elszakító kitelepítés szörnyűségeit és borzalmait három évvel a zsidóság deportálását követően. Elmondani és leírni a dél-szlovákiai magyarsággal történtek keserveit, meghurcoltatásait szinte lehetetlen próbálkozás. Csak azok tudják ezt átérezni, akik részesei és elszenvedői voltak az 1947-es eseményeknek. ,,...A csehszlovák vezetés új nemzetiségi politikájának alapját a hírhedtté vált Kassai Kormányprogram képezte, mely jogfosztottá, bárminemű kényszer szenvedő alanyaivá süllyesztette a magyarság százezreit. Ez volt az alap, melyből a diszkriminációs intézkedések sora fakadt: kiutasítások, vagyonelkobzások és bebörtönzések, a reszlovakizáció, át- s kitelepítések, majd a lakosságcserére törekvés.." olvashatjuk Vadkerty Katalin jeles történész ,,A reszlovakizáció" című könyvében. Ha megérteni és átérezni nem tudjuk is az akkor történteket, de emlékezni és emlékeztetni kötelességünk, hogy az embertelen erőszakos kitelepítés - amely az állam cseh felében mintegy hárommillió szudétanémetet, Szlovákiában mintegy 89.660.... magyar nemzetiségűt érintett - soha többé ne ismétlődhessen meg sem a mi tértônelmünkben, sem más népekében, és ez az igazságtalanság ne merüljön a feledés homályába. Hogyan és mikor kezdődött, melyekk voltak az előzmények és mik lettek a következmények - annyi évtized távlatából sokunk számára még ma is megválaszolatlan kérdések halmaza csupán. Ezt próbálom feltárni az emlékezés hullámhosszán lelki szemeink előtt lepergetve a szomorú időszak eseményeit a puszta tényekre és dokumentumokra hagyatkozva, követve a történelem kronológiáját, természetesen a teljesség igénye nélkül. Magyarországról 1945 és 1948 között 73 273 szlovák nemzetiségű személy települt át Csehszlovákiába, akik földtulajdona 38 380 katasztrális hold volt. Csehszlovákiából az ún. lakosságcsere-egyezmény alapján 89 660 magyar nemzetiségű személy volt kénytelen távozni, az ő s földvagyonuk összesen 109. 295 katasztrális hold volt. Elevenítsük fel az események kronológiáját a konkrét számadatok tükrében. 1942 vége-1943 eleje Beneš köztársasági elnök és a londoni emigráns kormány a magyar nemzetiségű lakosság kitelepítésének konkrét követelésével egészíti ki programját. A vád és az indok: a magyar kisebbség, hasonlóan a szudétanémetekhez aktívan részt vett az első Csehszlovák Köztársaság felbomlasztásában. A követelést a nyugati hatalmak nem méltányolják. 1944. május 11. Klement Gottwald, a Cseh Kommunista Párt főtitkára Moszkvában tartott beszédében megemlíti, hogy az új Csehszlovákia területéről a magyar nemzetiségűeket el kell távolítani. 1945. február 16. Beneš elnök rádióbeszédében kijelenti, "... hogy elő kell készíteni németjeink és magyarjaink ügyének végérvényes megoldását, mert az új köztársaság csehszlovák nemzeti állam lesz németek és magyarok nélkül...“ 1945. április 5. Kassán nyilvánosságra hozzák a koalíciós kormány programját amely ,,Kassai Kormányprogram“ néven vált ismertté. Nemzetiségi szempontból elsősorban a csehszlovákiai magyarságot érintve figyelemre méltó ennek VIII. fejezete, melyben a következők olvashatók: a./ A csehszlovák állampolgárságot csak azoknak a magyar nemzetiségű lakosoknak hagyják meg, akik antifasiszták voltak, részt vettek a Csehszlovákia felszabadításáért folytatott ellenállási mozgalomban, vagy pedig üldözték őket a köztársasághoz való hűségükért. b./ Az összes többi magyar nemzetiségű lakos csehszlovák állami polgárságát törlik, és lehetővé teszik számukra az optálást /jog két állampolgárság között választani/, amikor is minden kérvényt egyedileg vizsgálnak meg. c./ Azokat a magyarokat és németeket, akiket majd elítélnek a köztársaság vagy más nemzetek ellen elkövetett bűncselekmények miatt, nemcsak hogy megfosztják állampolgárságuktól, hanem örök időkre ki is utasítják a köztársaságból, hacsak nem sújtják a legsúlyosabb büntetéssel... 1945. május 25. A Kassai Kormányprogram elfogadása jelentette tulajdonképpen annak az intézkedés sorozatnak a kezdetét, amely során a csehszlovákiai kisebbség egészét háborús bűnösnek nyilvánítják, megvonják tőlük a csehszlovák állampolgárságukat, elkobozzák ingatlanjaikat, bezárják iskoláikat. A Kassai Kormányprogram célkitűzései megvalósítása jegyében adta ki a Szlovák Nemzeti Tanács 1945. május 25-én a 44/1945. számú rendeletét, amelynek értelmében azonnali hatállyal el kell bocsátani állásukból a magyar nemzetiségű közalkalmazottakat. Május 31-vel leállították a magyar nemzetiségű nyugalmazott közalkalmazottak nyugdíjának folyósítását. A brit kormány és USA külügyminisztériuma felhívja Csehszlovákia figyelmét, "...hogy nem járul hozzá a tömeges kietlepítés politikájához, és megítélése szerint ezt a kérdést az ellenőrző hatalmaknak együttesen kell elintézniök, nem pedig a csehszlovák kormánynak egymagában." 1945. június 21. A Prágában kiadott 12/1945.sz. elnöki dekrétum értelmében az elkobzott német és magyar földbirtokokat csakis cseh, szlovák, illetve más szláv nemzetiségű igényelheti. 1945. augusztus 2. Beneš kiadta azt a hírhedt köztársasági elnöki alkotmánydekrétumot, amelyet a törvénytárban 33-as sorszámmal hirdettek ki. E szerint azok a német és magyar nemzetiségű állampolgárok, akik az idegen megszálló hatalom szerint német, illetve magyar állampolgárságot szereztek, a megszerzés napjával elvesztették csehszlovák állampolgárságukat. A többi német és magyar nemzetiségű csehszlovák állampolgárt a dekrétum hatályba lépésének napjával fosztották meg állampolgárságától. A kollektív felelősségre vonás elve alapján kiadott elnöki dekrétum 1945. augusztus 10-én lépett hatályba, s ettől a naptól kezdve a magyarság de jure /jogilag/ is hontalanná vált. 1945. október 25. Ekkor kiadott 108/1945. számú elnöki dekrétum értelmében a teljesen jogfosztott magyar és német nemzetiségű személyek vagyonuk töredékét is elveszítették, azaz a földtulajdonon kívül minden más ingatlanát /lakóházát, üzemeket, műhelyeket/, valamint ezek berendezését is. A kormányprogramot szentesítő Beneš-dekrétumok nyomán megszűnik a magyarság 97%-nak állampolgársága Csehszlovákiában elrendelték három millió német kitelepítését. 1945 májusától augusztusig tartó ún. ,,wilde Vertreibung" /vad kiűzés/ keretében 750 000 főt, az 1946-1948 közötti időszakban marhavagonokba zsúfolt transzfer során pedig 2,2 millió németet telepítettek Németország amerikai, brit és szovjet zónáiba. Szlovákiában 1937-ben 161 000 cseh volt. 1950-ben a kiutasítást követően már csak 40 000. 1945. december 3.- 6. Gyöngyösi János magyar külügyminiszter tárgyalásokat folytat Vladimir Clementis külügyi államtitkárral, aki ragaszkodott a csehszlovákiai magyarok helyzetének végleges rendezéséhez. Gyöngyösi határozottan elutasítja az a tervet, amely az egyoldalú kiutasításokra vonatkozik, és a lakosságcserére is csak abban az esetben mutatkozik hajlandónak, amennyiben a csehszlovák kormány az ott élő magyar nemzetiség emberi, polgári és kisebbségi jogait biztosítja ,,a jelen és jövőre" vonatkozólag is. 1946. február 27. A két kormány képviselői Budapesten aláírták a magyar-csehszlovák lakosságcsere- egyezményt. 1946. június 17. A hírhedt reszlovakizációs rendelet kibocsátása. A Belügyi Megbízotti Hivatal 1946. június 17-i 20 000 /I-IV/1-1946. számú hirdetményében elrendelte a lakosság reszlovakizálását, amely szerint szlovák nemzetiségűnek jelenthetik magukat azok a személyek, akik az 1930-az népszámlálás alkalmával szlovák nemzetiségűnek jelentkeztek, valamint azok, akik ilyen nemzetiségűnek jelentkeztek, valamint azok, akik ilyen nemzetiségűnek érzik magukat és szlovák, cseh vagy más szláv származásúak. /A reszlovakizálás- szlovák értelmezésében- visszaszlovákosítás, az eredetükben szláv, de meggyőződésük alapján magukat már más nemzetiségűeknek-esetünkben magyaroknak - vallók visszatérését jelenti ,,őseik nemzetéhez" - / olvashatjuk Vadkerty Katalin a reszlovakizáció értelmezése című fejezetében. A magyarokat választás elé állították: ha szlováknak vallják magukat, visszakapják állampolgárságukat, de ha nem, el kell hagyni otthonaikat, kiutasítják őket Csehszlovákiából. Ez az önkéntesnek hirdetett kampány az erőszak leplezett és nyílt eszközeivel igyekezett elérni, hogy a szlovákul nem értő magyarok tömegesen vallják magukat szlovák nemzetiségűnek. A reszlovakizáció valójában 1945 tavaszán kezdődött el. Az 1946. július 25-i záró összegezés szerint Szlovákiában összesen 352 038 személy kért reszlovakizálást. Érsekújvári járásra kivetítve a reszlovakizálást kérő személyek számaránya a következőképp alakult: érsekújvári járásban a lakosság száma 1930-ban: 62 740 magyarok száma: 19 635 reszlovakizációra jelentkezettek száma: 15 856 A reszlovakizációs dekrétum átvételével a reszlovakizálók a város és az állam egyenrangú polgáraivá váltak. 1946. november 19. Megkezdődik és 99 napig tart az ún. ,,munkaerő toborzás", melynek keretén belül az általános munkakötelezettségről szóló 88/1945. sz. rendelet alapján a magyar lakosság egy részét Csehországba vinnék munkára. A csehszlovák katonaság és a csendőrség rajtaütésszerűen körülvett egy-egy községet, kiosztotta a behívókat és felszólította a kijelölteket, hogy a várakozó teherautókon haladéktalanul induljanak munkába. Az elszállítás embertelen körülmények között nagy hidegben, fűtetlen vasúti kocsikban történt. Az áttelepítettekkel úgy bántak, mint a háborús bűnösökkel. /393 községből 9610 magyar családot, 46 640 személyt telepítettek át a cseh országrészekbe. / 1947. február 10. Párizsban aláírták a csehszlovák-magyar békeszerződést, melynek létrejöttével már semmi sem állt útjában a ,,lakosság-cserének", amely 1947. április 11-től 1948. december 22-ig tartott. A lakosságcsere keretében a Csehszlovák Köztársaságban kijelölt magyarok száma 105 047 volt, a lakosságcsere-egyezmény VIII. cikkelye alapján 65 200 személyt akartak kiszállítani. A ténylegesen kitelepített szlovákiai magyarok száma 89 660 Magyarországról önként áttelepült szlovákok száma 73 273 személy volt 1948. december 22-ig. A munkaerő-toborzás ideje alatt 1946. november 19-től 1947. február 25-ig a befejezésig, összesen 9610 családot, illetve 46 640 személyt telepítettek át a cseh országrészekbe. Önként 2154 magyar család távozott, tehát mindent összevetve 44 129 személy települt vagy telepítettek át 17 dél-szlovákiai járás 393 községéből. 1947. április 21. Ekkor hagyta el Csehszlovákiát az első magyar áttelepülőket szállító szerelvény. A szlovákiai magyarokat szállító 527 transzportban 49 571 vasúti kocsi volt. A magyarországi szlovákokat 613 transzportban 20 288 vasúti kocsi és 8926 teherautó hozta Csehszlovákiába. Jelentős volt az eltérés a földvagyonban. A csehszlovákiai kitelepített magyarok 109 295 kat. hold földet hagytak Szlovákiában, ezen felül közös erdőket, legelőket, réteket. A Szlovákiába betelepített magyarországi szlovákok földvagyona 38 380 kat. hold volt. Érsekújvárra Békéscsabáról jött az áttelepültek első csoportja 1947 májusában 244 család. Május elején érkezett néhány perccel ebéd előtt az első transzport. A transzport egyik meghatározó jelszava: ,,Istennel akarom kezdeni.." Ebben nem volt semmi különös, hiszen a Magyarországról áttelepítettek mind evangélikus vallásúak voltak. Az állomás előtti fogadtatásuk méltóságteljes volt. Fogadták őket a kitelepítési bizottság vezetői, a város funkcionáriusai, az evangélikus egyház képviselői. Az áttelepültek egyszeri jutalékot kaptak, ami például egy négytagú családnál 4 800 koronát tett ki. A legtöbben a Gúg utcai házakba költöztek be. Találkozó helyük a Gúg utcai kocsma volt, amelyet ettől az időtől fogva Kis Csabának hívtak. Az Érsekújvárról kitelepítettek családok száma 295 volt. Május 21-én kezdődött a magyarok kitelepítése Érsekújvárból. Az első 7252-es számú vonatszerelvény 74 vagonnal az érsekújvári állomást pénteken reggel 2.50 -kor hagyta el. 1947. október 3. A Megbízottak testülete 1947. október 3-i határozata alapján a Reszlovakizációs Bizottság és a Szlovák Liga támogatásával meghirdették a reszlovakizáció második, 1948. január 1-jéig tervezett szakaszát. Ebben az időszakban területileg azokra a járásokra összpontosítottak, ahol az első forduló után a magyarok számaránya továbbra is meghaladta a lakosság 25%-át, de a jelentkezés lehetőségét testületileg nem korlátozták. 1948. január 17. A Reszlovakizációs Bizottság 1948. január 17-i körlevele alapján a szlovák nemzetiséget igazoló végzéseket ünnepélyes keretek között a címzetteknek személyesen adták át. Az ünnepségek megszervezéséért és lebonyolításáért a Járási Reszlovakizációs Bizottságok és a Telepítési Hivatalok vezetői feleltek. 1948 februárját követően a csehszlovákiai magyarok visszakapták állampolgárságukat. Az Érsekújvárott 1948. május 15-ére tervezett nagyszabású ünnepség meghiúsult, ugyanis a reszlovakizációs végzés átadására a meghívottak közül senki sem nem jelent meg, és így az elkészített beszédeket sem mondhatták el. A hibát nem a reszlovakizációs akcióban, ennek elhibázott szemléletében, hanem a magyarokon kívül a helyi szlovákokban keresték. Kifejtették, hogy az érsekújvári szlovákok gyengék, mert nem tudták elszlovákosítani, ,,nemzeti szempontból pozitívan" befolyásolni az érsekújvári magyarokat. Különben sem történhetett volna meg, hogy a reszlovakizációt kérő 10 000 személy közül senki sem jelenik meg az ünnepségen. 1948. december 22. Befejeződik az ún. lakosságcsere. Az utolsó magyar család Krieck György családja volt Léváról. 1949. április 16. Ezen a napon írták alá a csehszlovák - magyar szerződést a barátságról és együttműködésről és kölcsönös segélynyújtásról a 212/1949 -es törvénycikkely alapján. 1949. július 27. A Csorba-tói egyezménnyel rendeződnek a két állam közti vitás vagyonjogi kérdések. 1954. április 8. A Szlovák Kommunista Párt Központi Bizottság kimondja, hogy véget kell vetni a reszlovakizációnak. Érvénytelenítették a reszlovakizációs nyilatkozatot. 1956. július Az alkotmányerejű törvény 2. cikkelye kimondja, hogy a Szlovák Nemzeti Tanács ,,az egyenjogúság szellemében biztosítja a magyar és ukrán nemzetiségű lakosság gazdasági és kulturális életének kedvező feltételeit." 1960. Az alkotmány kimondja, hogy "nemzetiségre és fajra való tekintet nélkül minden állampolgár egyenjogúsága biztosítva van..." 1968. október - A nemzetgyűlés elfogadja az új alkotmánytörvényt, amely kimondja: "A Csehszlovák Szocialista Köztársaság a cseh és a szlovák nemzet, valamint a köztársaság területén élő nemzetiségek közös állama." A magyar nemzetiségű lakosok statisztikája az egyes évek népszámlását követően a szlovák statisztikusok 1946-ban végzett felmérései alapján a mai Szlovákia területére lebontva: 1857 - 250 000 1880 - 271 500 1890 - 285 889 1900 - 308 188 1910 - 326 713 1921 - 331 940 1930 - 368 453 1937 - 634 000 1940 - 392 707 Vadkerty Katalin ,,A reszlovakizáció" című könyve alapján magyar nemzetiségű lakosok számaránya a népszámlálás alapján Csehszlovákiában 1950-től a következőképp alakult: 1950 - 367 733 1961 - 533 934 1970 - 570 478 1980 - 579 617 1991 - 586 741 2001 - 520 528 Érsekújvárra lebontva a magyar nemzetiségű lakosok aránya a következőképp alakult: 1880 - 8138 1890 - 9875 1900 - 12 197 1910 - 14 838 1921 - 9 437 1930 - 10 193 2001 - 11 632 /Ladislav Kočiš: Nové Zámky v minulosti a súčasnosti / A Beneš-dekrétumok hatályon kívül helyezését sem Csehszlovákia sem az 1993 óta önálló cseh és szlovák állam máig nem tűzte napirendre. 2004. május 1.-től mi is az Európai Unió tagja lettünk. Fontos, hogy az egyes nemzetek minél teljesebben kiélhessék etnikai, vallási és egyéb önazonosságukat, az egymást kölcsönös megbecsülés szintjén. A kitelepítés évfordulójára való emlékezés tanulsága: lehet a történelemben tévedni és lehet bűnt elkövetni, de itt az ideje, hogy az európai népek évszázadok alatt egymáson ejtett sebei begyógyuljanak. A sebet ejtőknek meg kell tanulniuk megkövetni és bocsánatot kérni, a sebesülteknek pedig meg kell tanulniuk ,,megbocsátani". De nem felejteni, mivel a mába érő múlt befolyásolja a jelent és jövőnket is egyaránt. ,,Emlékek nélkül nemzetnek híre csak árnyék"- vallotta Vörösmarty Mihály. A második világháború utáni eseményeket mindmáig szlovák és magyar történészek eltérően magyarázzák, értelmezik és értékelik. Ennek a múltnak objektív és valós tisztázása a jövő történészeire vár. Remélhetőleg az európai demokratikus gondolkodásmód és értékrend keretein belül ez mihamarabb meg is valósul. Én személy szerint ebben a sorozatomban megpróbáltam a háború utáni évek döbbenetes eseményeit, emlékeit a magam szerény eszközeivel a háttér pontos tényszerű feltárásával és a történelemi események kronológiáját követve rögzíteni, összegezni, még ha ezek az emlékek egyesek számára kellemetlenek, mások számára fájóak. Hogy ez soha többé ne ismétlődhessen meg és soha senkit ily sors- csapás ne fenyegethessen, az utódoknak is tudniuk kell azokról az igazságtalanságokról, amelyeket a csehszlovákiai magyarokkal szemben követtek el, amikor is el akarták tépni a gyökereket, hontalanná akarták tenni őket. Sose feledjük a meghurcolást, de keressük a megbékélést! Záróakkordként mindezek igazolására álljon itt egy kitelepített igaz és őszinte vallomása minden különösebb kommentár nélkül: Egy érsekújvári kitelepített vallomása ,,Tizenkilenc éves voltam akkor, és hatvan év távlatából is mindenre úgy emlékszem, mintha ma történt volna velem az egész. Bennünket, magyarokat az akkori csehszlovák kormány kollektív bűnösnek", illetve háborús bűnösnek nyilvánított. Hontalanok lettünk. Nekem és a családunknak, édesanyámnak, édesapámnak, a 17 éves öcsémnek, a 78 éves nagyapámnak 1947. május 28-án kellett elhagyni szülővárosunkat, házunkat, ismerőseinket. A fehér cédulát 1946-ban kaptuk meg. Már hetekkel előtte értesítettek bennünket a kitelepítés tényéről. Mindenünket el lehetett vinnünk. Ládákat készítettünk a csomagoláshoz, az állatok számára báláztuk a takarmányt. Arról, hogy hová visznek, a rádió össze-vissza beszélt. Azt mondták, hogy az érsekújváriakat Nyíregyházára viszik, de oda az andódiakat szállították, és bennünket Tótkomlósra vittek. Szomorú volt. Négy-öt szerelvénnyel vittek bennünket. Menet közben találkoztunk az ellenvonattal, amely a svábokat szállította 50 kg-os csomaggal. A gazdasági felszerelést, bútorainkat külön vagonokban helyezték el a szerelvény végén. Szobon meleg étellel vártak bennünket. Egy listán fel voltak tüntetve a kitelepítettek neve, hogy kiknek kell Tótkomlósra érkezniük. Minél később érkezett meg valaki, annál szegényebb házhoz jutott. Nekünk szerencsénk volt. A házban volt két hatalmas szoba, konyha, folyosó. A szoba padlós volt, de voltak helyek, ahol földes volt csak. Kaptunk egy tanyát ,mely körül legelő volt. Ebből, ha szegényen és szerényen is, de meg tudtunk élni. Az ötvenes években Magyarországon a Rákosi uralkodott. Állandóan félelemben és stresszben éltünk. A fiatal fiúkat munkaszolgálatosnak vitték, az öcsémet is. A helybeli lakosok rendesek és kedvesek voltak hozzánk. 1951-ben mentem el Bánkútra dolgozni. Ez József herceg birtoka volt, egy nagy kastély és kápolna. A jószágigazgatónk külön épületben volt. Engem adminisztratív erőnek vettek fel, és 1958. szeptember 20-ig dolgoztam itt. 1957-ben mentem férjhez egy újvári fiúhoz. Tótkomlóson esküdtünk meg. A férjemmel gyerekkorunk óta ismertük egymást. Két évig jártunk együtt. 1958-ban jöttünk haza, de a szüleim ott maradtak, bár édesanyám nagyon kötődött Érsekújvárhoz. Most így hirtelenjében még egy kedves momentumra emlékszem, amely segített a szülőföld iránti érzett honvágy leküzdésében. Mielőtt elvittek bennünket, május közepén volt az ún. búcsúmise, amelyet az akkor fiatal káplán, Koller Gyula tartotta. Prédikációban azt mondta:"Igaz, hogy elmentek, de a fél szíveteket itt hagyjátok..." Még abban az évben Koller atya meglátogatott bennünket Tótkomlóson is, és azt mondta, hogy elhozta a másik félszívünket, mert e nélkül nem lehet élni. Szép és megható volt az egész. A régi házunk a Vágóhíd utcában volt, de számomra már nem jelent semmit. Szüleim már nem élnek, csak drága öcsém, akinek ezúton kívánok jó egészséget. Szoros kapcsolat fűzött egymáshoz. Gyerekeim gyakran nyaraltak ott Tótkomlóson. Sokat gondolok rá. A történteket elfelejteni nem lehet és nem szabad, de nem haragszom senkire. Az embernek meg kell tudni bocsátani, bár még mindig fáj valami itt belül. Akik ott nyugszanak, legyen áldott emlékük és nyugodjanak békében. A jövő generációjának pedig azt kívánom teljes szívemből, hogy nekik sose kelljen olyan borzalmakat átélniük, amilyenekben nekünk volt részünk hatvan évvel ezelőtt. /Az emlékező nem kívánta nevét feltüntetni./ Strba Sándor, helytörténész /Érsekújvár/ felvidek.ma

0 komment , kategória: Általános

Címkék: reszlovakizációs, megszervezéséért, vagyonelkobzások, rajtaütésszerűen, lebonyolításáért, reszlovakizációt, együttműködésről, elszlovákosítani, reszlovakizálást, közalkalmazottak, állampolgárságot, csehszlovákiából, megválaszolatlan, jószágigazgatónk, kormányprogramot, nemzetiségűeknek, csehszlovákiában, segélynyújtásról, érsekújváriakat, magyarországról, reszlovakizáció, reszlovakizálók, igazságtalanság, funkcionáriusai, külügyminiszter, állampolgársága, diszkriminációs, lakosságcserére, vonatszerelvény, önazonosságukat, csehszlovákiába, bűncselekmények, rádióbeszédében, nemzetiségűeket, reszlovakizálás, kitelepítésének, zsidóság deportálását, dél-szlovákiai magyarsággal, 1947-es eseményeknek, csehszlovák vezetés, hírhedtté vált, magyarság százezreit, diszkriminációs intézkedések, lakosságcserére törekvés, akkor történteket, embertelen erőszakos, állam cseh, feledés homályába, következmények –, emlékezés hullámhosszán, szomorú időszak, puszta tényekre, Kassai Kormányprogram, Vadkerty Katalin, Csehszlovák Köztársaság, Klement Gottwald, Cseh Kommunista Párt, Kassai Kormányprogram“, Szlovák Nemzeti Tanács, Gyöngyösi János, Vladimir Clementis, Belügyi Megbízotti Hivatal, Csehszlovák Köztársaságban, Érsekújvárra Békéscsabáról, Reszlovakizációs Bizottság, Szlovák Liga, Járási Reszlovakizációs Bizottságok, Telepítési Hivatalok, Krieck György, Szlovák Kommunista Párt Központi Bizottság, Csehszlovák Szocialista Köztársaság, Ladislav Kočiš, Nové Zámky, Európai Unió, Vörösmarty Mihály, Koller Gyula, Strba Sándor,

Új komment

Kérjük adja meg a TVN.HU rendszeréhez tartozó felhasználónevét és jelszavát.
Csak regisztrált felhasználók írhatnak kommentet,
amennyiben még nem rendelkezik TVN.HU hozzáféréssel: Klikk ide!

Felhasználónév:
Jelszó:
	Kérem írja be a baloldalon látható számot!
Szöveg:

Betűk: Félkövér Dőlt Kiemelés Kép: Képbeszúrás Link: Beszúrás


Félkövér:	[b] Félkövér szöveg [/b]
Dőlt:	[i] Dőlt szöveg [/i]
Kiemelés:	[c] Kiemelt szöveg [/c]
Képbeszúrás:	[kep] http://...../kep.gif [/kep]
Linkbeszúrás:	[link] http://tvn.hu [/link]